Veszprém és környéke - A Város
Veszprém képekben
Veszprém – A királynék városa
Veszprém földrajzi leírása:
Szélesség N 47° 05,9240'
Hosszúság E 17° 54,1140'
Magasság: 200 m
Megye: Veszprém
A város egy dolomit fennsíkon fekszik, két tájegység határán: a Bakony hegység erdővel borított lejtői és a gyümölcsöket, szőlőt termő, napsütötte Balaton-felvidék között. Veszprém egy sziklaplatóra épült, melybe a törések mentén a Séd patak mély, szurdokszerű völgyeket vágott, s dombokká szabdalta a tájat. Ezért is emlegetik Veszprémet a hét dombra épült városként, melyek a következők: Várhegy, Benedek-hegy, Jeruzsálem hegy, Temetőhegy, Gulya-domb, Kálvária-domb, Cserhát. Keskeny utcácskái lejtősen kanyarognak, lépcsősorok kapaszkodnak, s az apró házak kusza rendetlenségében egymás fölé torlódnak. Terméskőkerítések szegélyezik a virágzó kerteket a völgyekben. Füzek borítják árnyékba a Séd egykor malmoktól szegélyezett partjait, minden utcaszöglet, minden kapualj váratlan látványokat, meglepetéseket kínál.
Veszprém önkormányzata az 1997. évi, A településrész-nevekről, a közterület-nevekről, egyéb utcanevekről és a házszámozásról szóló helyi rendeletben 14 városrészt, továbbá 11, városrésznek nem minősülő területi egységet különített el.
A városrészek:
Belváros:
Veszprém belvárosa a város közigazgatási, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központja. Veszprém látványosságainak túlnyomó része itt található, itt ülésezik a városi és a megyei önkormányzat, itt találkoznak a Budapest, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tapolca, Szombathely és a vasútállomás felől a városba érkező utak, és itt van az autóbusz-pályaudvar is. A belváros északnyugati részén, egy 40 méter magas dolomitsziklán helyezkedik el az egyetlen utcából álló vár. Délebbre a város hagyományos központja, egykori nagyobbik piactere, a 19. századi-20. század eleji polgárházakkal szegélyezett Óváros tér, a Ranolder tér és a Szabadság tér, majd a Színházkert található. A Szabadság térről keleti irányba indul a gépkocsiforgalomtól elzárt Kossuth utca a 20. század második felében kiépített 'új városközponttal', egyben Veszprém legnagyobb bevásárló-övezetével.
Dózsaváros:
A Dózsaváros (régebben Felsőváros, Tizenháromváros, a középkorban Szenttamásszeg) Veszprém egyik legrégebben lakott városrésze. A belvárostól északnyugatra magasodó Temetőhegyen, valamint az ettől délre, délkeletre húzódó völgyekben és lejtőkön (Csapószer, Pajtakert) terül el. Családi házas, kertvárosi jellegű városrész; a várostól való viszonylagos különállása folytán (1938-ig, a Viadukt megépüléséig csak nehézkesen lehetett megközelíteni) számos utcája megőrizte eredeti, falusias jellegét.
A Dózsaváros városrésznek nem minősülő területi egységei:
- Temetőhegy:
Nevét az északnyugati részén elterülő temetőről kapta. A Táncsics Mihály utca – és folytatása, a Csalogány utca – déli és északi részre osztja; a déli rész középkori eredetű, az északi területeket viszont jórészt a második világháború után építették.
- Pajtakert:
A Temetőhegyről az Aranyos-völgybe vezető lejtőn terül el. A Pajtakertből gyönyörű kilátás nyílik a várra, ezért még ma is épülnek itt új lakóövezetek.
Jeruzsálemhegy:
Veszprém látnivalókban nem bővelkedő, de talán leghangulatosabb városrésze a vártól nyugatra eső dombon helyezkedik el. Korábban Petőfivárosnak is nevezték. A középkorban fontos stratégiai szerepe volt, mert akinek a kezére jutott, az a várat innen ágyúzhatta. Később, a 18. századi ellenreformáció idején ide telepítették ki a Veszprémben élő reformátusokat, a városrész neve valószínűleg tőlük ered. Dózsa György úti, 1784-ben épült templomuk – az akkori protestánsellenes törvényeknek megfelelően – nem az utcafronton, hanem egy kisebb udvarban áll. A Viadukt 1938 óta köti össze a Jeruzsálemhegyet a Dózsavárossal. A városrész hangulatát mindenekelőtt a családi házas kis utcák adják.
A Jeruzsálemhegyhez tartozó, városrésznek nem minősülő területi egységek a következők:
- Endrődi Sándor lakótelep:
Az 1970-es években, a Jeruzsálemhegy északnyugati sarkába épített kis lakótelep négyemeletes házakból áll; névadója Endrődi Sándor, a 19. század végének országosan is ismert veszprémi költője.
- Takácskert:
Egészen új, a 21. század elején elkezdett és még ma is épülő, családi és sorházas lakónegyed.
Egyetemváros:
Az Egyetemváros (Alsóváros) kisebb dombokon terül el a Jeruzsálemhegy és a Balatonfüred felé vezető út között. A városrész északi részei már a középkorban is lakottak voltak, de a fejlődés igazából a Veszprémi Egyetem elődjének, a Budapesti Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Karának 1949-es ide telepítésével vette kezdetét. Az egyetem központi épületei az Egyetemvárosnak a Színházkerttől délre eső területén találhatók, a többi épület a városrész különböző pontjain (kettő pedig a várnegyedben) helyezkedik el.
Városrésznek nem minősülő területi egységek az Egyetemvárosban:
- Nándortelep:
Az Egyetemváros északi részét alkotja, családi házainak többsége a két világháború között épült.
- Egry József utcai lakótelep:
Az 1960-as és az 1970-es évek során jött létre az Egyetemváros legdélebbi részén; kertvárosi jellegű terület, vegyesen családi, sor- és négyemeletes házakkal.
- Hóvirágtelep (vagy Hóvirág lakótelep):
Neve a Hóvirág utca nevéből származik, amely elválasztja a Nándorteleptől. Három- és négyemeletes, túlnyomórészt az 1950-es években épült lakóházak alkotják.
Füredidomb:
Veszprém egyik legkisebb városrésze a Balatonfüred és Balatonalmádi irányába vezető utak közötti dombon terül el. Családi és sorházai szinte kivétel nélkül 20. századiak, a legdélebbi rész az 1990-es évekből való. Érdekesség, hogy itt haladt át az az 1969-ben megszüntetett vasútvonal, amely a mai vasútállomást (az akkori Veszprém külső pályaudvart) összekötötte a város belső területeivel és a Balatonnal. Az egykori Kisállomás épületében ma étterem működik. A Füredidombot a 20. század elején még – valószínűleg a vasút közelsége miatt is – elsősorban ipartelepnek szánták: itt kapott helyet a város kenyérgyára, valamint az első áramfejlesztő telep is, ez utóbbit azonban később elbontották.
Cholnokyváros:
A Cholnokyváros elnevezése – hasonlóan a Füredidombéhoz – az 1990-es évekből származik, korábban ennek a városrésznek az egységeit külön nevekkel (pl. Cholnoky lakótelep), vagy sehogy sem jelölték. A belvárostól délkeletre található, az Almádi úttól a Budapest útig terjedő terület a Veszprémi-fennsíkon helyezkedik el. A veszprémi származású íróról és földrajztudósról, Cholnoky Jenőről elnevezett út délnyugat-északkeleti irányban szeli ketté a városrészt; az úttól keletre az 1970-es és 1980-as évekből származó panel- és sorházas lakótelepet, nyugatra általában régebbi családi házakat találunk.
Újtelep:
Az Újtelep (korábban Dimitrovváros, rövid ideig Széchenyiváros) a belvárostól keletre, egy alacsonyabb dombon elhelyezkedő családi házas, kertvárosias övezet; házainak többsége a 20. század első felében épült. Ennek a városrésznek a szélén haladt el egykor a (már a Füredidombnál említett) balatoni vasút; emlékét egyebek mellett az Őrház utca neve, valamint az egykori pályaudvar ma is meglévő épülete őrzi. Az Újtelep határán, a Budapest út mellett épült fel a Balaton Pláza nevű bevásárlóközpont.
Jutasi úti lakótelep:
A korábban – még a török időkből származó névvel – Táborállásként emlegetett, az Újteleptől északra fekvő nagyjából sík területen az 1970-es és 1980-as években épült fel a nyugati szélén haladó útról elnevezett Jutasi úti lakótelep. Ebben a többnyire tízemeletes panelházak alkotta városrészben él Veszprém lakosságának több mint egyharmada.
Bakonyalja:
'Bakonyalja' a Jutasi úti lakóteleptől északra elterülő városrész nemrégről származó elnevezése. Északi részén található az 1872-ben épült vasútállomás (az egykori Veszprém külső pályaudvar), délen, a Jutasi úti lakótelep szomszédságában pedig a városi laktanya. A kettő között helyezkedett el egykoron a szovjet laktanya a tiszti családok részére épített panelházakkal, amiket a szovjet csapatok kivonulása után a város rendbe hozatott és magánszemélyek részére értékesített. A szovjet laktanya egykori épületét 2005-ben átépítették, azóta a Megyei Levéltárnak ad otthont. Bakonyalja emellett folyamatosan bővül, párhuzamosan épülnek négyszintes és sorházak is a városrész eddig beépítetlen északi és keleti területein.
Jutaspuszta:
A vasútállomástól nyugatra található családi házas lakóövezetet korábban Jutas lakótelepnek, illetve Vörös Csillag lakótelepnek is hívták. Lakossága néhány százra tehető, és – mivel folyamatosan jönnek létre új utcák és házak – növekedőben van.
Szabadságpuszta:
A Füredi út mentén helyezkedik el, a város belső területeitől 4,4 kilométeres távolságra. Népessége a 2001. január 1-jei népszámlálás idején 327 fő volt. Korábbi neve Szabadság lakótelep; a 22-es jelzésű autóbuszjárat köti össze a városközponttal.
Iparváros:
A város északnyugati részén, nyugat-keleti irányban haladó Házgyári út és az ezt a Dózsavárossal összekötő Kistó utca környéke Veszprém ipari övezete. Bár az út névadója, az egykori Házgyár már megszűnt, itt van többek között a Bakony Művek, a Continental Teves, az Algida és a Valeo cég veszprémi telephelye, a Napló című Veszprém megyei napilap székháza, de számos (főleg raktár-) áruház is.
- Az Iparváros városrésznek nem minősülő területi egysége a Csererdő, az eredetileg a Bakony Művek dolgozói részére épített, családi házas lakónegyed.
Gyulafirátót:
1977 óta Veszprém része, 2001-ben 3 217-en lakták. Neve a falut a középkorban birtokló Rátold (Rátót) és Gyulaffy családok nevéből származik. A Rátoldok által a 13. században alapított premontrei kolostornak már csak a romjai állnak.
Kádárta:
1973 óta Veszprém része, 2001-ben 1 590 lakosa volt. A – Gyulafirátóthoz hasonlóan – középkori eredetű falu határában horgásztavak találhatók.
További, városrésznek nem minősülő területi egységek:
- Veszprémvölgy (Betekints-völgy) – a Dózsaváros és a Jeruzsálemhegy között húzódó völgy, az innen kiágazó Fejes-völgyben található a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark
- Reptér – a korábban Szentkirályszabadjához tartozó, mára megszűnt katonai repülőtér területe
- Csatár – Veszprém szőlőhegye a város nyugati határán
Veszprémi kistérség napjainkban:
Területe: 657 km2
Települések száma: 21
Központ: Veszprém
Lakónépessége: 85 661 fő
Népsűrűsége: 130 fő/km2
A veszprémi kistérség a közép-dunántúli régió központi részén, Veszprém megye keleti felén helyezkedik el. Területén találjuk a Déli-Bakony egy részét, melyet az északról a Veszprémi-fennsík határol. A térség jellegzetes folyó vize a Séd-patak, amelynek völgye kelet felé kiszélesedik, ezáltal átmenetet képez a Sárrét és a Mezőföld felé.
A kistérség központja Veszprém, amely megyeszékhely is egyben, valamint a veszprémi urbanizálódó térség központi települése is. Funkcióiból adódóan hagyományosan igazgatási, oktatási, kulturális centrum, valamint logisztikai központ is. Szerepköréből következően nemcsak térségi, de megyei feladatokat is ellát, valamint a közép-dunántúli régió egyik szellemi központja.
Veszprém – földrajzi fekvéséből következően – jól megközelíthető, természetes akadályt a Bakony hegység képez. A várost útgyűrűvel kikerülő 8-as főút régiókat és térségeket köt össze.
A kistérségen halad át a Budapest – Székesfehérvár – Szombathelyi vasút (villamosítása napjainkban fejeződött be), melyről Veszprémben ágazik le a Bakonyon átvezető Zirc – Veszprémvarsány – Győri vonal.
A veszprémi kistérség népessége az utóbbi évtizedben is növekedett, ami inkább a pozitív vándorlási különbözetnek, mintsem a nem túl kedvező születési és halálozási arányszámoknak tudható be.
1999-ben a megye működő vállalkozásainak legnagyobb hányada (mintegy háromtizede) a veszprémi kistérséghez tartozott és ezen belül döntően (több mint 80 %-a) Veszprém városára koncentrálódott. A megye 44 nagylétszámot foglalkoztató vállalkozása közül 16-nak a székhelye e térségben található.
Gazdasági ágak szerint a vállalkozások közel egynegyede kereskedelmi tevékenységet folytatott, egytizedük ipari tevékenységet végzett, de jelentős az építőiparba tartozók hányada és a megyén belül itt a legmagasabb a szállítás, posta és távközlés területén működők száma. A vállalkozási aktivitást kifejező mutató és értéke a balatonfüredi és balatonalmádi kistérség után itt a legmagasabb (96), Veszprém városában pedig több mint 110 működő vállalkozás jut 1 000 lakosra.
A külföldi érdekeltségű vállalkozások szívesen választották működési területül a veszprémi térség településeit. Különösen nagy számban (a megyén belül csaknem minden ötödik) telepedtek le a megyeszékhelyen és az általuk itt befektetett devizatőke a megyeinek 60 %-át jelentette. Veszprémben működik többek között a teljes egészében külföldi érdekeltségű Continental Teves és a Valeo Autoelektric Magyarország Kft., melyek az 1999-ben előállított termelési értékei alapján a megyei ipar 10 legjelentősebb vállalkozásának körébe tartoznak.
A megye második legsűrűbben lakott kistérsége. A megyeszékhely központú térségben található a megye lakásállományának ötöde. A térség lakosságának, valamint az idelátogató turisták igényeinek kielégítését közel 1 500 kiskereskedelmi üzlet (a megyei 25 %-a) biztosítja. A térséget – a világhírű Herendi Porcelánmúzeum, a nagyvázsonyi lovasjátékok, a veszprémi vadaspark kapcsán – elsősorban a látogató turizmus jellemzi.
Veszprém históriája
Ahogy Veszprém megye legtöbb településéről, úgy a megyeszékhelyről is elmondhatjuk, hogy ősidők óta lakott. A veszprémi fennsíknak nevezett területen találtak régészeti leleteket már az i.e. IV-III. évezredből, és különösen gazdag emlékanyag került elő a bronzkorból. Az i.e. IX. században vaskori népek, illírek laktak itt, a IV. században kelták. Majd az i.sz. I-II. században, a környéken rómaiak telepedtek le.
A népvándorlások során keleti gótok, hunok, avarok telepedtek le hosszabb-rövidebb időre. Honfoglaló őseink már szláv településeket találtak.
Veszprém neve is szláv eredetű, egyes feljegyzések szerint Bezprem (makacs, önfejű) szláv személynévből származik. Ezt a nevet viselte Vitéz Boleszláv lengyel király fia, a mi István királyunk unokaöccse.
A veszprémi mondák, legendák Gizella királynénak tulajdonítják elnevezését: Bonfini írásában megörökíti, hogy a királyné drágakövekkel gazdagon díszített bundáját 'Vessz, prém!' felkiáltással elhajította, jelezvén, hogy lemond a fényűzésről az Isten házának, a Szent Mihály székesegyház mielőbbi felépülése érdekében. A mondát igaznak tartók szerint ebből a 'Vessz, prém' felkiáltásból alakult ki a város mai neve.
A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelmi család vette birtokba, s Veszprém, ahol a Várhegyen már korábbi település nyomai is fellelhetők, az Árpád-ház birtoka lett. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és a csatlakozott kabarok) gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) védte. A honfoglalók első nemzedékeinek sírjait a megye területén Bakonyszombathely, Badacsonytomaj, Balatonakali, Csabrendek, Csikvánd, Felsőörs, Gic, Hegymagas, Lovászpatona, Mencshely, Nagyvázsony, Paloznak, Sümeg, Szentbékkálla és Veszprém területéről ismerjük.
Okleveles adatok szerint Veszprém város Székesfehérvár és Esztergom mellett az államalapítás körüli évtizedekben már 'fejedelmi (illetve királyi) szállás- és tartózkodási hely' volt. Bizonyos, hogy 1001-től kezdve a megye székhelye a veszprémi várhegy északi felén volt, ahonnan irányították a megyét, valamint a Fejér, Kolon (a későbbi Zala), Visegrád (a későbbi Pest-Pilis) megyékre is kiterjedő veszprémi püspökséget. A megyeszékhelyet valószínűleg már a legkorábbi időkben is árokkal, sánccal és az arra épült cölöpsorral, sövényfallal védhették.
Veszprémben Géza fejedelem kezdte meg az egyházszervező munkát. Özvegyét, Saroltot 997-ben Koppány feleségül akarta venni, hogy a pogány törvények szerint Géza utódjaként uralkodhasson. Ám Veszprém közelében, a sólyi mezőn reményei szertefoszlottak, István legyőzte. Koppányt a mai Veszprém egyik városrészének helyén fejezték le, a városrész is erről kapta nevét (Fejes-völgy).
Az Árpád-ház uralkodása alatt alapították Veszprém első templomait, melyeket a kora keresztény egyház szentjeiről neveztek el: Szent Györgyről és Szent Mihályról. A Szent György-templom, melynek romjai még ma is láthatók, régebben épült, mint a székesegyház. Itt őrizték vértanú Szent György fejereklyéjét. Még ma is olvasható a templom megkopott küszöbén a zarándokokat figyelmeztető felirat: IN LIMIE NO SEDETO ('A küszöbre ne üljetek'). I. Szent István fiatalon meghalt egyetlen fia, Szent Imre herceg a legenda szerint itt tette le szüzességi fogadalmát. Ez a kápolna Magyarország legrégibb középkori épülete, 1957-ben tárták fel.
Szent István király, és felesége, bajor Gizella Veszprémet választotta lakóhelyéül. Gizella szerette ezt a környéket, s ő alapította a Szent Mihály székesegyházat. A pannonhalmi apátság 1002-ben kelt alapító oklevele már említi a veszprémi püspökséget és a Szent Mihály székesegyházat.
Ezután a veszprémi püspököket illette a királynék koronázásának és gyóntatásának joga, innen származik Veszprém elnevezése is: a királynék városa.
A XIII. századtól ez a szokás törvénnyé vált. Az utolsó koronázás 1916-ban volt, amikor Zita királynét koronázta meg Hornig Károly, veszprémi püspök.
Veszprém határában, ugyancsak a Séd partján alapította 1020 körül István király fia, Imre herceg bizánci felesége, valamint kísérete részére a Veszprém-völgyi görög apácamonostort. Ennek görög nyelvű alapítólevele egy 1109-ben keltezett oklevélmásolatban maradt fenn. Valószínűleg Gizella is dolgozott azon a miseruhán, amit 1031-ben a monostor apácái varrtak bíborselyemből és díszítettek sodrott aranyszálakkal. Ez a miseruha lett kilenc évszázadon át a magyar királyok koronázási palástja. (XVIII. századi másolata Pannonhalmán látható.)
Az 1241. évi mongol támadást követően IV. Béla király az anyagilag tehetősebb családokat arra kényszeríttette, hogy kővárakat építsenek. E birtokok tulajdonosai azonban gyakran változtak, a királyi kegy és a politika forgandósága következtében. A katonailag fontos pontok, utak ellenőrzését ellátó várak egyben gazdasági központokká is váltak, hiszen a várakhoz falvak, birtokok tartoztak. A várban elhelyezkedő Szent Mihály arkangyalnak szentelt székesegyház, a püspöki palota, a kanonoki házak, az erődítmények az évszázadok során várossá szerveződtek a völgyekben és a lankásan felfutó dombokon megtelepült falvakkal együtt, melyekben a vár szolgáló népei laktak. A gyakran országos tisztségeket is betöltő püspökök azon fáradoztak, hogy újabb és újabb építkezésekkel emeljék székhelyük rangját. A 13. században épült az evangélista alakokkal díszített, és a 18. századtól Gizelláról elnevezett, magánáhítatot szolgáló palotakápolna.
IV. Béla halála után földesúri harcok színhelye lett a város. Csák Péter hadai 1276-ban lerombolták az első székesegyházat, vele együtt azt a káptalani jogi főiskolát, amit egyenrangúnak tartottak a párizsi főiskolával.
Veszprém első főiskolája székesegyházi iskolából fejlődött ki, szabad művészeteket és jogot oktattak benne. Tanárai között 16 'ultrisque iuris doctor' volt, ami azt jelentette, hogy a kánoni és a világi jogból a legmagasabb végzettségük volt. Mindez áldozatul esett a pusztításnak, ám a középkor végén és a reneszánsz idején Veszprém újra kulturális centrum lett. 1414-1424-ben olasz kardinális, Castiglione Branda volt a veszprémi püspökség adminisztrátora, aki olasz építészeket, művészeket hozott a városba. Ekkoriban alakult ki a kétrészes, külső és belső várból álló veszprémi vár történelmi formája. (A belső vár falainak alaprajzát fehér kövekkel rakták ki, amikor elkészült a Vár utca burkolata.)
Mátyás király uralkodása idején a püspökség a Duna-kanyartól – Budát is beleértve – a Mura és a Dráva folyásáig terjedt. Az oklevelek tanúsága szerint területén 498 plébánia és több mint száz kolostor, illetve monostor működött. Utóbbiak között 99 férfi és 9 női szerzetesrend volt. Mátyás korának veszprémi emlékei elsősorban Vetési Albert nevéhez fűződnek. Ez a jeles humanista főpap (1458-1486), Mátyás király titkos kancellárja a püspöki könyvtár gyarapításába és nagy építkezésekbe kezdett, a reneszánsz szellemében díszítette a székesegyházat és a Szent György-kápolnát. A kápolna faragványos, címeres feliratos gyámköve ma is megvan, melyen jól látható az 1467-es dátum. A püspök reneszánsz viráginda-motívumokkal körülszőtt, gránátalma ornamentikájú kazulája a Mátyás-kori magyar hímző művészetet dicséri. (A kazula és a Vetési kő eredetije a Laczkó Dezső Múzeum állandó kiállításán megtekinthető.)
A virágkor után hanyatlás következett. Bár az itáliai Isvalies Péter bíboros (1503-1511) és a dalmát származású Beriszló Péter (1512-1527) püspökök a vár erődítményeit korszerűsítették. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek a fenyegető török veszéllyel szemben. Amikor 1552-ben Ali budai pasa elfoglalta Veszprémet, a törökök a vár bástyáit lerombolták, a székesegyházat kirabolták, az épületeket felgyújtották, a lakosság jelentős részét legyilkolták vagy fogságba hurcolták. Veszprém a 150 éves török uralom alatt határmenti végvárrá vált, a vár ez idő alatt tízszer cserélt gazdát. A város szinte teljesen elpusztult. Az országnak a török uralom alóli felszabadulás után Veszprém végvári jelentősége is megszűnik.
A harcok után a Sümegről visszatérő püspökök kezdték meg a város újjáépítését. A város hangulatát meghatározó barokk, copf, klasszicista épületek ebből a korból származnak.
1702-ben félve, hogy Veszprém kuruc fészek lesz, királyi rendeletre leromboltatják a városi erődítményeket. Veszprémben a Vigyázótorony és néhány támfal kivételével ekkor tűnik el a vár erődítmény jellege. A tornyot az 1810-es veszprémi földrengés után le kívánják bontani. Ennek ellenére 1814-ig egy emelettel megemelik, és a városi tüzek figyelésére hasznosítják.
Az 1703 júniusában Észak-Kelet-Magyarországon kirobbant Rákóczi-szabadságharc hadserege az év végéig felszabadította a Habsburg-uralom alól a Dunától keletre eső területeket, valamint Felső-Magyarországot. A Dunántúl azonban mindvégig 'végzetes föld' ('terra fatalis') maradt a kurucok számára: soha nem sikerült teljes egészében és tartósan felszabadítani. Négy hadjáratot indítottak a Dunántúl felszabadítására, de minden alkalommal csak a zömében magyar katonasággal ellátott volt bakonyi és Balaton-felvidéki végvárakat tudták maguk mellé állítani és elfoglalni. 1704. január-áprilisban Károlyi Sándor generális hadaihoz azonnal csatlakoztak a pápai, veszprémi, palotai, tihanyi, vázsonyi volt végvárak katonái. Az áprilisi császári támadás a kurucokat gyors visszavonulásra kényszeríttette. A Heister generális vezette császári hadak 1709. július-szeptemberi támadása súlyos harcokban foglalta vissza Pápa, Sümeg, Palota és Veszprém várakat. A kudarccal végződő palotai csata után a kuruc hadak véglegesen elhagyták a Dunántúl területét, így Veszprém városát is. A csaták után a Rákóczihoz hű város teljesen kifosztva, romokban állt. Újabb csapást jelentett az 1709-10. évi pestisjárvány.
A 18. század egyik legnagyobb horderejű, a terület lakóinak kulturális jellemzőit máig meghatározó eseménye volt az elnéptelenedett vagy csak részben elnéptelenedett területek újbóli benépesítése. A török hódoltság korának, és a Rákóczi-féle szabadságharc polgárháborús korszakának falupusztulásai, a gyakran súlyos úrbéri terhek, valamint a kedvezőtlen termelési feltételek okozta lakosságcsökkenés 1720-1768 között sok esetben az el nem pusztult falvak újratelepítését tette szükségessé. Mindezek mellett 1741-től erőteljesebb ellenreformációs törekvés is jelentkezett, amelynek következtében bizonyos protestánssá lett falvak, városok lakosságát igyekeztek római katolikus telepesekkel kiszorítani.
Megyénk területén a 18. században vegyesen éltek a legnagyobb számú római katolikusok, a többségükben kisnemes reformátusok és kisebb számban evangélikusok. Így volt ez Veszprém városában is. A XVII. században és XVIII. század elején a protestánsoknak kedvezett a nagyhatalmú földesúrpatrónusok támogatása és a végvári katonaság jelenléte. Azonban a század elejétől kibontakozó ellenreformációs hullámot követően, amelynek vezető egyénisége Padányi Bíró Márton veszprémi püspök (1745-1762) volt, a más vallásúak csak szigorú korlátok és állandó nyomás alatt létezhettek.
Sok minden elpusztult, amit az elmúlt évszázadok létrehoztak, s amikor a XVIII. század elején megindult az újjáépítés, mindez már egy új stílus, egy új életszemlélet, a barokk jegyében történt. A XVIII. század közepén alakult ki a barokk városközpont: képét nagyrészt Fellner Jakab, a jeles magyar építőművész szellemének és munkásságának köszönhette. Padányi püspök megszüntette a vár középkori sikátoros beépítettségét, kialakítva a kanonoki palotáktól szegélyezett, reprezentatív Szentháromság teret. Majd 1776-ban Fellner tervei szerint elkészült az új püspöki rezidencia, mely Magyarország egyik legszebb késő barokk palotája lett. A barokk művészetét az építkezések mellett a szobrászat (Kálváriák, Szentháromság szobrok, a segítőszentek) és a barokk oltárképek, festmények, fafaragványok is adják. A XVIII. század második fele nemcsak a vár, hanem a város képét is megváltoztatta. A várban megépült a székesegyház szomszédságában a ferences templom, 1724-ben a vár alatti téren a Szent Anna-templom, 1741-ben a püspöki palotával szemben Dubniczay kanonok háza.
A XIX. század utolsó két évtizedétől a lassú kapitalizálódás velejárójaként a kézművesség helyét átvette a gyáripar. Veszprém ennek ellenére az 1890-as évekig megőrizte kisvárosias, kispolgári jellegét. Az 1820-as években több kis- és középnemesi kúria is épült a városban. A Rosos-, a Balassa-Cseresnyés- és a Rohonczy-kúriák mind a mai napig a városkép meghatározó épületei. A XIX. század elején klasszicizáló köntöst kapott a török-kori alapokra épült Tűztorony. Alatta megépült az ipartestületeknek is otthont adó 'Fecskendőház'. Részben ez az épület, majd pedig a 18. század végén épült ún. Kapuváry-ház működött a városi polgárság önrendelkezését szolgáló városházaként az 1860-as évektől.
A mai belvárost meghatározó városkép a XIX – XX. század fordulóján alakult ki. Megépült a mai Városháza, lebontották az Óváros tér közepén álló épületeket, ahova egy városi múzeumi épületet kívántak elhelyezni (ez a terv végül is lekerült a napirendről, és a múzeum felhúzására a püspökkertben került sor az első világháború után). A tér kialakításában a szecessziós és a historizáló építészeti stílusokat követték.
A vár és a belváros mellett a régi püspökkert is a város nevezetességei közé tartozik. Az 1860-as évektől a vadgesztenyefákkal szegélyezett parkban több szép és jelentős épületet emeltek. A középkori alapokon nyugvó püspöki jószágkormányzóság épülete tornyokkal díszített historizáló külsőt kapott. Ma könyvtárként működik. 1860 körül felépült a neogótikus jegyeket magán hordó Angolkisasszonyok zárdája, temploma és iskolája. 1880-ban megépült a Megyeháza, mely ma is a megyei közgyűlésnek ad otthont, illetve a volt főispáni lak. 1908-ban épült meg Megyaszay István tervei alapján a Veszprémi Színpártoló Egyesület kezdeményezésére a szecessziós stílusú Petőfi Színház.
A város életét és a városképet alapvetően határozta meg a katolikus egyház közigazgatási jelenléte. Bár a városvezetésben a püspökség 1848-tól elveszítette beleszólási jogát, a lakosság mindennapi életéből nem vonult ki. 1938-ban Szent István király halálának ezredik évfordulója alkalmából a város több építészeti nevezetességgel bővült. Felavatták István király és Gizella királyné szobrát a várban, 1940-ben pedig a székesegyház mellett felállították Imre herceg teljes alakos bronzszobrát. Árpádházi Szent Margit hercegkisasszony szentté avatásának emlékére készült el a várból nézve is jól észrevehető Margit-templom, illetve a kórház mellett vöröskőből felépült Károly-templom. A mai megyei múzeum is a városban tevékenykedő piarista atyák, elsősorban Laczkó Dezső kezdeményezésére jött létre a 20. század elején, majd pedig Hornig Károly püspök és Veszprém vármegye közönsége támogatásával került új épületbe. Az egyházmegye mára érseki rangra emelkedett, és az újraéledő hitéletnek köszönhetően eredményesen tud működni több egyházi oktatási intézmény, mint az Érseki Hittudományi Főiskola vagy a Padányi Bíró Márton Általános Iskola és Gimnázium. A katolikus egyház a várban önálló múzeumot is fenntart, melyben az érsekség felbecsülhetetlen értékű műkincseit tekinthetik meg a látogatók. A város történetét reprezentáló műtárgyak a Laczkó Dezső Múzeum állandó kiállításán tekinthetők meg.
1938-ra elkészült a vár bejáratának képét meghatározó Hősi-kapu, mely a világháborúban elhunyt veszprémieknek állít emléket. Ugyanebben az évben építették meg a Betekints völgy fölött átívelő Viaduktot (Szent István völgyhíd), mely a városkép meghatározó építményévé, és Veszprém egyik jelképévé vált.
A Fejes-völgy festői környezetében talált otthonra Veszprém európai hírű állatkertje. A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark 1958 óta fogadja az érdeklődőket. A 10 hektárt is meghaladó terület ma mintegy 120 állatfaj 450 példányának otthona. A szinte minden állatkertben fellelhető fajok mellett a veszprémi állatkertben olyan zoológiai ritkaságok is megtalálhatók, mint a szumátrai tigris, a karakara vagy a Dávid-szarvas.
A Fejes–völgy felett, a Gulyadombon található a magyar háziállat – bemutató és az Állatkerti Lovasiskola. A magyar háziállat – bemutató célja az egykor őshonos, de ma már igen ritka, régi magyar háziállatok újboli megismertetése. Olyan fajokkal találkozhatunk itt, mint a magyar szürkemarha, a fehér és a fekete racka juh, valamint a pásztorkutya fajták közül a pumi és a mudi.
Az Állatkerti Lovasiskola az oktatás mellett gyakorlott lovasoknak terep- és túralovaglási lehetőséget is nyújt. A túrák útvonala a Bakony legszebb vidékein át vezet, változatos hegyi terepen: erdőkben, fennsíkokon és völgyekben.
A mai Veszprémről:
Veszprém és környéke nemcsak kulturális látnivalókkal vonzza a turistákat, a természeti értékek kedvelői is találnak maguknak megfelelő szórakozást. A Bakony többféle túraútvonalat rejt az aktív pihenésre vágyók számára, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park pedig számos tanösvénnyel áll az érdeklődők rendelkezésére.
Mivel a város korántsem nevezhető ipari központnak, a rendszerváltás (1990) után a kitörési lehetőséget a kulturális, szellemi szférában találhatja meg megyeszékhelyünk. Ennek köszönhetően mára valódi iskolavárossá vált, két felsőoktatási intézménye mellett tíz középiskolájában több mint 10000 diák tanul. A városban három színház is működik, zenei kultúrája országosan híres, képzőművészeit és irodalmárait a határon túl is jegyzik.
Városunk sportélete elismerést vívott ki világszerte, olimpiai bajnok kalapácsvetőnk, Kiss Balázs mellett, a város kézilabdacsapatát, az MKB Veszprémet a világ elit gárdái közé sorolják.
Az ezer éves Veszprém barátságos, kisvárosias hangulata napjainkig sem szűnt meg, az utóbbi években újjáéledő óváros várja a történelmi hangulatra, csöndes, meghitt sétákra vágyó turistákat. A királynék városába érkező turista a hagyományos magyar konyha ízei mellett a nemzetközi konyha fűszereinek zamatával is találkozhat, de megismerkedhet az apró fogadókban, vendéglőkben a helyi különlegességekkel is. Különleges gasztronómiai élménnyel lesznek gazdagabbak azok az ínyencek, akik megkóstolják a régió nevezetes specialitásait: a rácpontyot, a betyárlevest, a malacsültet, vagy a bakonyiasan készített vaddisznószeletet.
Az egyetem, a színházak, a művelődési központ, a kiállítóhelyek, a zenekarok, kórusok élénken pezsgő kulturális élettel töltik meg az ódon utcákat, tereket, a régi és új intézményeket. Nyáron pedig igazi fesztiválvárosként nyitja meg kapuit az idelátogató hazai és külföldi turisták ezrei előtt.
Veszprémi rendezvények:
- Mesefesztivál - március
- Veszprémi Esküvőkiállítás és Vásár - március
- Veszprém Megyei Utazás Kiállítás és Vásár – április
- Gizella napok – május
- A Tánc Fesztiválja – május
- Szent Iván éji mulatságok – június
- Kabóciádé–Gyermekfesztivál – június
- Országos Anyósfesztivál - június
- Utcazene Fesztivál – július
- Virágos Veszprémért Díjátadás – július
- VIVACE - Nemzetközi Kórusfesztivál – augusztus
- Veszprémi Vigasságok – népművészeti kirakodóvásár – augusztus
- Veszprémi Ünnepi Játékok – augusztus
- Veszprémi Nyári Fesztivál – augusztus
- Veszprémi Játékok – Nemzetközi Gyermekművészeti Fesztivál – október
|
|
